A rangsoros hőmérsékleti egység, más néven abszolút termodinamikai hőmérsékleti skála, a hőmérséklet nem SI metrikus mértékegysége. Különféle mérnöki környezetben használják, és általában kelvinben (K) fejezik ki. A Rankine skálát William John Macquorn Rankine skót mérnök találta fel. A Rankine hőmérséklet egy hőenergia brit és amerikai mértékegységekben. Széles körben használják a gőzerőműiparban, mivel alkalmas telített gőzzel való munkára. A Rankine hőmérsékleti skálát William John Macquorn Rankine (1820-1872) skót mérnök és fizikus alkotta meg. Az abszolút nullát -459,67 °F-ra (-273,15 °C), a víz forráspontját pedig 374,6 °C-ra állította be. Ez azt jelenti, hogy a víz és jég 1:1 arányú keverékének hőmérséklete 0 °C (32 °F), míg a gőz és víz 1:1 arányú keverékének hőmérséklete 100 °C (212 °F).

A Celsius (rövidítés: °C) egy hőmérsékleti skála, amelyben a víz fagyáspontja és a víz hármaspontja 0 Celsius-fok (vagy °C), a víz forráspontja pedig 100 Celsius fok (vagy °) C). Ezt a skálát széles körben használják a tudományban, különösen azokban az országokban, ahol a metrikus rendszert széles körben használják, bár hivatalosan –50° és 100° közötti hőmérsékletekre korlátozódik. Számos más skála alapja is, köztük az APH (Atmospheric Pressure-based Humidity) skála és az időjárási hőmérsékletek jelentésére szolgáló ANSI szabvány. A Celsius nevét Anders Celsius svéd csillagászról kapta. A Celsius-fok (°C) utalhat egy adott hőmérsékletre a Celsius-skálán, valamint egy mértékegység, amely egy hőmérsékleti intervallumot, két hőmérséklet közötti különbséget vagy egy bizonytalanságot jelez. Használható például annak a hőmérsékletnek a leírására, amelyen a víz forr, vagy azt, amelyen egy adott gáz nyomása 1 atmoszféra (atm).