A Fahrenheit egy hőmérsékleti skála, amely Daniel Gabriel Fahrenheit (1686–1736) fizikus által 1724-ben javasolt, a Fahrenheit-fokot használja mértékegységként. Nevét Gabriel Fahrenheit (1686–1736) csillagászról és fizikusról kapta. Az eredeti skálán a víz fagyáspontja 32 fok, forráspontja 212 fok. Az egység Farenheit vagy Reaumur néven is ismert. A tudományban és a főzésben a Fahrenheit-skálát általánosan használják az Egyesült Államokban. Ezt a hőmérsékleti skálát Gabriel Daniel Fahrenheit (1686-1736) csillagászról nevezték el. A Celsius-hőmérséklet mértékegységét Anders Celsius (1701-1744) svéd csillagászról nevezték el.

A kelvin (szimbólum: K) a hőmérséklet mértékegysége. Nevét William Thomson londoni mérnökről és fizikusról kapta, akit 1892-ben, négy évvel halála után Lord Kelvinnek emeltek. A Kelvin-skála egy abszolút, termodinamikai hőmérsékleti skála, amelynek nullpontja az abszolút nulla, azt a hőmérsékletet, amelynél minden hőmozgás megszűnik a termodinamika klasszikus leírásában. A kelvin mértékegysége megegyezik a termodinamikai hőmérsékleti skála egy kvadránsával (legalábbis elméletben), amely nullától a maximum plusz és mínusz 273,15 fokig terjed. A Kelvin-skálát széles körben használják a tudományban és a technológiában. A Kelvin hőmérséklet mértékegysége az abszolút hőmérséklet mértékegysége. Ez 0 °C-nak felel meg, a 273,15 K (Kelvin-fok) pedig -273,15 °C-nak felel meg, vagy a 0 ° Kelvin egyenlő a VSMOW (standard átlagos óceánvíz) hármaspontjával. A mértékegységeknek számos kombinációja és átalakítása létezik, amelyek a Kelvin hőmérsékletet foglalják magukban. A Fahrenheit és Celsius közötti átváltáshoz kelvinben, 273,15-öt kell hozzáadnia egy Fahrenheitben kifejezett számhoz, hogy megkapja az értékét kelvinben. Például 273,15 és 212 Fahrenheit fok hozzáadásával körülbelül 373,15 kelvint kapunk.