A Fahrenheit egy hőmérsékleti skála, amely Daniel Gabriel Fahrenheit (1686–1736) fizikus által 1724-ben javasolt, a Fahrenheit-fokot használja mértékegységként. Nevét Gabriel Fahrenheit (1686–1736) csillagászról és fizikusról kapta. Az eredeti skálán a víz fagyáspontja 32 fok, forráspontja 212 fok. Az egység Farenheit vagy Reaumur néven is ismert. A tudományban és a főzésben a Fahrenheit-skálát általánosan használják az Egyesült Államokban. Ezt a hőmérsékleti skálát Gabriel Daniel Fahrenheit (1686-1736) csillagászról nevezték el. A Celsius-hőmérséklet mértékegységét Anders Celsius (1701-1744) svéd csillagászról nevezték el.

A rangsoros hőmérsékleti egység, más néven abszolút termodinamikai hőmérsékleti skála, a hőmérséklet nem SI metrikus mértékegysége. Különféle mérnöki környezetben használják, és általában kelvinben (K) fejezik ki. A Rankine skálát William John Macquorn Rankine skót mérnök találta fel. A Rankine hőmérséklet egy hőenergia brit és amerikai mértékegységekben. Széles körben használják a gőzerőműiparban, mivel alkalmas telített gőzzel való munkára. A Rankine hőmérsékleti skálát William John Macquorn Rankine (1820-1872) skót mérnök és fizikus alkotta meg. Az abszolút nullát -459,67 °F-ra (-273,15 °C), a víz forráspontját pedig 374,6 °C-ra állította be. Ez azt jelenti, hogy a víz és jég 1:1 arányú keverékének hőmérséklete 0 °C (32 °F), míg a gőz és víz 1:1 arányú keverékének hőmérséklete 100 °C (212 °F).