A kelvin (szimbólum: K) a hőmérséklet mértékegysége. Nevét William Thomson londoni mérnökről és fizikusról kapta, akit 1892-ben, négy évvel halála után Lord Kelvinnek emeltek. A Kelvin-skála egy abszolút, termodinamikai hőmérsékleti skála, amelynek nullpontja az abszolút nulla, azt a hőmérsékletet, amelynél minden hőmozgás megszűnik a termodinamika klasszikus leírásában. A kelvin mértékegysége megegyezik a termodinamikai hőmérsékleti skála egy kvadránsával (legalábbis elméletben), amely nullától a maximum plusz és mínusz 273,15 fokig terjed. A Kelvin-skálát széles körben használják a tudományban és a technológiában. A Kelvin hőmérséklet mértékegysége az abszolút hőmérséklet mértékegysége. Ez 0 °C-nak felel meg, a 273,15 K (Kelvin-fok) pedig -273,15 °C-nak felel meg, vagy a 0 ° Kelvin egyenlő a VSMOW (standard átlagos óceánvíz) hármaspontjával. A mértékegységeknek számos kombinációja és átalakítása létezik, amelyek a Kelvin hőmérsékletet foglalják magukban. A Fahrenheit és Celsius közötti átváltáshoz kelvinben, 273,15-öt kell hozzáadnia egy Fahrenheitben kifejezett számhoz, hogy megkapja az értékét kelvinben. Például 273,15 és 212 Fahrenheit fok hozzáadásával körülbelül 373,15 kelvint kapunk.

A rangsoros hőmérsékleti egység, más néven abszolút termodinamikai hőmérsékleti skála, a hőmérséklet nem SI metrikus mértékegysége. Különféle mérnöki környezetben használják, és általában kelvinben (K) fejezik ki. A Rankine skálát William John Macquorn Rankine skót mérnök találta fel. A Rankine hőmérséklet egy hőenergia brit és amerikai mértékegységekben. Széles körben használják a gőzerőműiparban, mivel alkalmas telített gőzzel való munkára. A Rankine hőmérsékleti skálát William John Macquorn Rankine (1820-1872) skót mérnök és fizikus alkotta meg. Az abszolút nullát -459,67 °F-ra (-273,15 °C), a víz forráspontját pedig 374,6 °C-ra állította be. Ez azt jelenti, hogy a víz és jég 1:1 arányú keverékének hőmérséklete 0 °C (32 °F), míg a gőz és víz 1:1 arányú keverékének hőmérséklete 100 °C (212 °F).